Békeidőben is harcra kényszerít a Covid

Az egészségügy mellett a foglalkoztatáspolitikában és a rehabilitációs rendszerben is foglalkozni kellene a poszt-Covid-szindrómával, állítják szakemberek. A fertőzésből kigyógyultaknál sok tünet és szövődmény marad vissza, a betegek akár 50 százalékát is érintheti a hetekig, hónapokig tartó légúti, szív- és érrendszeri, véralvadási, idegrendszeri, mozgásszervi, pszichiátriai, emésztőrendszeri, fül-orr-gégészeti vagy bőrgyógyászati elváltozás.

– Nemcsak egyéni szociális problémákkal, hanem társadalmi hatással is számolni kell a poszt-Covid-szindróma miatt – mondta lapunknak Lantos Gabriella. Az egészségügyi menedzser (egyben az Új Világ Néppárt elnökségi tagja) szerint ha egy kormány felelősen áll ehhez a problémához, alaposan át kell alakítani az egészségügyi rendszert.

Nem könnyen enged a vírus

Gyakori kórkép a poszt-Covid-szindróma, a szíven kívül számos szervet, például az idegrendszert is érintheti, elhúzódó krónikus állapot alakul ki. Egyebek mellett erről is beszélt Merkely Béla kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora, az intézmény Kardiológiai Központjának igazgatója a KOVIDők ismeretterjesztő Facebook-oldalán, amelyben a megbetegedés hosszú távú szövődményeiről más neves professzorok is kifejtették álláspontjukat. Jakab Ferenc virológus, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának vezetője például úgy fogalmazott: sok tünet és szövődmény marad vissza, ennek gyakorisága akár az 50 százalékot is elérheti.

Lantos Gabriella úgy véli, egyre többen vizsgálják már a poszt-Covid-szindrómát, komoly szakirodalom formálódik. Amit eddig lehet tudni róla, hogy erősebben érinti a fiatalabbakat és a középosztályt, mint az időseket, és nincs összefüggésben azzal, hogy ki milyen komoly tünetekkel vészelte át a betegséget. Ezért sokkal többen érintettek, mint ahányan kórházi kezelésre szorultak vagy lélegeztetőgépre kerültek – tette hozzá.

Az előre tudható, mi várható egy intenzív kezelés után, hiszen szinte biztos, hogy szükség lesz rehabilitációra. De akiknek nem voltak komoly tüneteik, azok közül is 10–30 százalék szembesül a poszt-Coviddal, legalábbis az amerikai vizsgálatok szerint. Krónikus betegeknek azokat nevezzük – magyarázza Lantos Gabriella –, akiknél a szimptómák legalább fél évig kitartanak. Azt most még nem lehet megmondani, hogy a poszt-Covid-szindróma esetében ennyi idő után elmúlnak-e. Ha az érintettek akár csak 10 százalékánál tartósabb az „utórezgés”, akkor annak már komoly társadalmi hatása lesz, hisz épp azokat érinti, akik még jó néhány évtizedig aktívan dolgoznának.

Az egészségügyi menedzser úgy véli, jó jel, hogy a nagyobb klinikák, kórházak már létrehoztak poszt-Covid-ambulanciákat. Az intézményrendszer tehát felkészül, a kérdés inkább az lesz, miként lehet csoportosítani a betegségeket. Szakmai üggyé kell válnia, hogy mi tekinthető poszt-Covid-tünetnek, és mi az az elváltozás, ami egyébként is bekövetkezett volna a betegnél. Alapos vizsgálatokra, folyamatos kontrollra lesz szükség – ami Lantos Gabriella értelmezésében azt is jelenti, hogy át kell alakítani az egészségügyi rendszert, sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a krónikus ellátásra és rehabilitációra (most az aktív ellátás van a fókuszban).

Az elöregedő európai társadalomban erre egyébként is szükség van, hiszen kevesebb az akut beteg és több a krónikus. A szemléletváltozással párhuzamosan kell formálni a finanszírozást is. Ami most eseti – magyarázta a szakember. Abban érdekelt egy intézmény, hogy minél több beteget lásson el, aztán ahogy lehet, kitegye őket az intézményből. A jövőben viszont úgynevezett gördülő finanszírozásra és vizsgálatsorozatokra lesz szükség.

Merkely Béla a KOVIDők beszélgetésében azt mondta: a Covid egy egész szervezetet érintő, kiszámíthatatlan lefolyású megbetegedés. A poszt-Covid-szindróma pedig egy gyakori kórkép, amivel szívgyógyászként nagyon sokszor találkozik: az ambulánsan jelentkező betegeik fele ilyen problémával keresi fel. Ahogy Lantos Gabriella is említette, több intézmény, például a Debreceni Egyetem is működtet klinikai poszt-Covid-szakambulanciát. Tájékoztatásuk szerint a fertőzésben szenvedő betegek jelentős részénél a megbetegedést követően heveny tünetek jelentkeznek, melyek az esetek 10-20 százalékában a felgyógyulást követően, 12 héten túl is kitartanak. Különféle légúti, szív- és érrendszeri, véralvadási, idegrendszeri, mozgásszervi, pszichiátriai, emésztőrendszeri, fül-orr-gégészeti vagy bőrgyógyászati problémák alakulhatnak ki. A fennmaradó vagy visszatérően erősödő tünetek akadályozzák a betegek megszokott életvitelét és a munkába való visszatérést.

Előre kéne menekülni

Felmerül a kérdés, ha előreláthatóan egy sok embert érintő, hosszan elhúzódó, a munkavégzést is befolyásoló egészségkárosodásra lehet számítani, nem kellene-e a foglalkoztatáspolitikának is mozdulnia, nem kellene-e felkészíteni a rehabilitációs rendszert?

Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. foglalkoztatáspolitikával foglalkozó külső munkatársa szerint dehogynem. A poszt-covidos egészségügyi rendelésnek örül, de arról nem hallott, hogy más területen is kezelnék a problémát. Márpedig sok minden – például egy erősebb pszichés utóhatás is – befolyásolhatja a munkavégzést. Gondoljunk csak például a buszvezetőkre. „Senki nem szeretne olyan járműre szállni, amit ilyen problémával küzdő sofőr vezet. Egyelőre viszont legfeljebb a háziorvos jóindulatán múlik, hogy mennyi ideig maradhat valaki betegállományban (a probléma az üzemorvosoknál is többletteherként jelenhet meg). A pszichológiai és pszichiátriai rendelés tekintetében elég rosszul áll az egészségügy, itt lenne a jó alkalom ezek megerősítésére” – tette hozzá. De ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani.

Hasonló véleményen van Bernáthné Székely Julianna is. A rehabilitációs gazdasági menedzser szerint szintén rendszerszinten kellene foglalkozni a kérdéssel. Egyelőre ő sem látja erre a szándékot, sőt úgy véli, kapacitás sem lesz rá. Úgy fogalmazott: az orvosok most szembesülnek a poszt-Covid-hatásokkal, minél több beteggel találkoznak, annál szélesebb tapasztalatuk lesz majd, és egyre jobban kezelik a helyzetet és a tüneteket. De van egy másik probléma is – figyelmeztetett –, a nem covidos betegek ellátása nem elégséges. A szűrések hiánya, a kezelés elmaradása miatt vagy azért, mert későn jutnak orvoshoz az emberek, sok beteg állapota súlyossá, akár kritikussá válhat. Saját példáját említette, neki év elején szívinfarktusa volt. A tünetek jelentkezésekor a háziorvosát nem tudta elérni, négy napig tartó gyomorgörcs után ő maga döntött úgy, hogy bemegy az egyik kórházba, ahol több órát várakoztatták a vizsgálat, majd a beavatkozás előtt. Diabétesz-szakorvosát is nehezen tudja elérni, mert átvezényelték Covid-osztályra, csakúgy, mint a kardiológusát.

Szerinte az esete nem egyedi, többen válhatnak orvosi szempontból megváltozott munkaképességű emberré a jelenlegi egészségügyi helyzetben – pont az ellátás hiánya miatt. Akik ekkor még nagyobb bajba kerülnek, mert a kormány ezekkel az emberekkel nem foglalkozik érdemben. Csak egy példa: igazságtalan többek között a megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló jogszabály, amely megszüntette a rokkantsági nyugdíjat, és ellátássá alakította át. Ez alapvető emberi jogot sért, és noha az alkotmánybírósági határozat szerint módosítania kellett volna a törvényt, ez máig nem történt meg.

A gyerekeket sem kímélte a járvány

A járvány persze nem csak a felnőtteket, a gyerekeket is érinti. Áder János köztársasági elnök a napokban jelentette be: feleségével, Herczegh Anitával alapítványt hoz létre a koronavírus miatt árván maradt gyermekek megsegítésére. Mint mondta: több mint hatszáz gyermekről és több mint négyszáz családról van szó. Az érintett gyerekeket legalább a nagykorúvá válásukig vagy addig, amíg szakmát, esetleg diplomát szereznek, segíteni kell anyagilag – ígérte.

Információnk szerint a fővárosi ellátórendszerben ez a nyomás még nem jelent meg. Vélhetően ott lett a legtöbb árva kisgyerek, ahol a legjobban tombolt a járvány. A gyermekvédelmi rendszer úgy működik, hogy a hatóság első körben a családon belüli elhelyezést próbálja megoldani – magyarázta informátorunk.

Az Esztergár Lajos Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központ igazgatója, Nagy István viszont arról számolt be, hogy a pécsi járásban 4 érintett családról tudnak, ez 10 kiskorú gyermeket jelent. Megjegyezte: van olyan család, ahol a haláleset után rendezni kellett a szülői felügyeleti jogot, mert a szülők korábban elváltak, és most az édesanya hunyt el. Hat gyerek maradt árván, a nagykorú testvérek nevelik a jövőben a kicsiket. Az általános gyakorlat az, hogy amennyiben jelzés alapján a látókörükbe kerül egy család, a szolgálat a lehetőségein és keretein belül segít. Felméri, mire van szükség, és ha érkeznek felajánlások, akkor ezeket is továbbítja. Megjegyezte: pénzt nem tud adni a szervezet, de a pénzügyi ellátások igénylésében segít. Ha szükséges, ingyenes gyász- vagy családterápiát is biztosít.